Az ember ugyan felcsaphatja a büntető törvénykönyvet és ellapozhat az ide vágó passzushoz, azonban mindenki jól tudja – főleg az éppen elkövető – hogy nemcsak a törvény előtt kell felelnie a tettével.

Az ELIOS-ügyben most éppen tizenhárom milliárd forintról bizonyosodott be, hogy jogtalanul került Orbán Viktor lánya közelébe, pontosabban a miniszterelnök vejének Tiborcz Istvánnak a cégéhez, amit nagy eséllyel vissza kell majd fizetni. Tizenhárom milliárd forint akkora összeg, hogy azt nem lehet már ép ésszel összehasonlítani más összegekkel. Százmillió? Egymilliárd? Vagy éppenséggel tizenhárommilliárd? Nincs rá szó. Ezeket az összegeket kastélyokban, magánrepülőgépekben és svájci bankszámlákban mérik. De azért megpróbálhatjuk lefordítani kicsit kézzelfoghatóbb adatokká. Tizenhárom milliárd forintnak megfelelő húszezresből pontosan 30 lakást tudnánk kitapétázni. De még a budi ajtajának belsejére is kerülne akkor „tapéta”. Vagy ha könnyebb elképzelni, akkor legalább egy focipályát le lehetne fedni húszezresekkel és még a kispad tetejére is jutna. Lássuk be, hogy jobban is nézne ki, mint ez a TAO-bűvészkedés és az irdatlan pénzek labdarúgásba pumpálása…

Na de vissza Tiborczékhoz. Különösen felháborító, hogy feddhetetlen erkölcsűnek beállított országvezető családtagjai az érintettek! És semmi következménye sincs a leleplezésnek. Illetve annyi, hogy Polt Péter legfőbb ügyész kénytelen volt nyomozgatást elrendelni, de rögtön azután kijelenteni is egyben, hogy a nyomozás akár évekig is elhúzódhat. Na jó, szóval a cinizmus még megy, innen jól felismerhető egy tőről metszett pártkatona.

Ha a feddhetetlen erkölcsű miniszterelnöki családhoz tizenhárom milliárd forint lenyúlása kapcsolható akkor vajon a többiekhez mi minden? A lázárok, rogánok, szijjártók, simonkák, pócsok, fideszes kiskirályok, vállalkozók, pályázatírók, hivatalok vajon milyen mennyiségben nyúlják le a közpénzt? Húszezresekből kétszer körbe lehetne teríteni az egyenlítőt tizenhárom milliárdból. A többiek lenyúlásából meg a Földet lehetne letapétázni?

Meddig bírja még az ország gazdasági tűrőképessége ezt a pénzszivattyút? És meddig bírják szó nélkül azok, akiktől ezeket a pénzeket elveszik? Mert értelmezhető a „szocikhoz ne kerüljön a pénz!” logikája, de az már nem, hogy akkor miért ne kerüljön a magyar emberek életének jobbítására. A lopás nemcsak büntetőjogi kategória, hanem erkölcsi is.

Csarnó Ákos