Sokan azt gondolják, hogy arra a politikai erőre kell szavazni, amelyik a legszimpatikusabb, amelyiknek a miniszterelnök-jelöltje a legmeggyőzőbb, vagy amely a legszebb tejjel-mézzel folyó jövőképet festi fel a televízió képernyőjére. Mások szerint viszont minden politikus gazember, de szavazni állampolgári kötelesség, ezért megelégszenek a legkisebb rossz elve mentén kiválasztott legkevésbé korrupt, vagy legkevésbé korruptnak tűnő politikusra voksolással. Van azonban más lehetőség is.

Ha nem fogadjuk el, hogy a szavazóknak a pártok kínálatához csak passzív elfogadóként vagy elutasítóként szabad reagálniuk, hanem egy olyan közös és országos játéknak gondoljuk el a szavazást, ahol a nekünk tetsző kimenet érdekében bármelyik pártra szavazhatunk, mindjárt közelebb kerülünk a taktikai szavazás gondolatához. Míg az előbbi esetben a pártok morálisan béklyóba verik a hatókörükbe került szavazókat azzal, hogy erkölcsi felelősséget hárítanak arra, aki bár szimpatizál velük, de nem rájuk szavaz, addig az utóbbi esetben a pártok silány politikai kínálata már nem okozhat lelkiismeret-furdalást senkinek.

A biliárd-hasonlat

Képzeljük el, hogy adott egy biliárdasztal, rajta minden golyó egy adott pártot jelöl, és nekünk, szavazóknak az a célunk, hogy a nekünk szimpatikus párt hatalomra kerüljön, vagy az unszimpatikus ne kerüljön hatalomra, amit a golyó mielőbbi lyukba kerülése szimbolizál most. Egyetlen egy lövésünk van a dákóval. Mit tegyünk?

Van, aki azt mondja, hogy lökjük a nekünk kedves golyót a legközelebbi lyuk felé, hátha beleesik. Ez lenne a klasszikus szavazási módszer. 

Más viszont azt mondja: tekintsünk végig a golyóbisokon. Tudjuk, hogy mások is lökni fognak egyet, úgyhogy nem biztos, hogy a saját pártunkat jelölő golyó lökdösése fogja azt a lyukba taszítani. Például ha a piros golyóval vagyunk, lehet, hogy a fekete golyón kell lökni egyet ahhoz, hogy az elállja a narancssárga golyó útját. Vagy a zöld golyót kell noszogatni ahhoz, hogy kilökje a kék golyót a fekete útjából, így a piros és a fekete együtt már falat alkot a narancssárga előtt.

Tehát – visszatérve immár a képes beszédről a szó szerintire – azt mondhatjuk, hogy a céljaink érdekében az összes párt összes szavazójának a várható viselkedését mérlegelnünk kell, és nem feltétlenül a saját pártunk utasítását kell szolgai módon követnünk, hiszen a pártunk célja csak a pártunk vezetője szerint azonos a mi céljainkkal. A saját céljainkat márpedig jobban tudjuk még a kedvenc pártunk vezetőjénél is.

Ezért minden rendelkezésre álló információt – valódi és álinformációt – figyelembe kell vennünk ahhoz, hogy eldöntsük, hogy hogyan döntünk a szavazásnál. Az álinformációkat is, mert azoknak is van hatásuk, ha ránk nem is, a szavazók egy részére mindenképpen.

Taktikai szavazás

Tegyük fel, hogy a választás során csak az érdekel, hogy el akarjuk kerülni a Fidesz újabb kétharmadát! Adott választási rendszer  és adott területileg eltérő  párterőviszonyok mellet kire kell leadni a szavazatunkat, hogy elérjük a célunkat?

Természetesen azzal, hogy ezt az általános célt fogalmaztunk meg, számos konkrét lehetőséget is bevállaltunk. A Fidesz kétharmados hatalmának egyik alternatívája, hogy Gyurcsány Ferenc alakít megint kormányt. Persze ez most nem valószínű. Az is lehet, hogy Jobbik-Fidesz-koalíciós kormány alakul 75%-os többséggel. Ez már valószínűbb, de még mindig csak akkora az esélye, mint hogy egy ócska kínai űrhajó ránk esik az űrből.

Mindenesetre az abszurd vagy kevésbé vonzó konkrét esetek számbavétele alkalmas arra, hogy egyesek ijesztgessenek bennünket azokkal és megpróbáljanak eltéríteni az általános célunktól, vissza a jól bevált pártokhoz kötöttséget jelentő útra.

Ha nem hagyjuk magunkat eltéríteni, akkor máris körvonalazódik a megoldás: mivel két szavazólapot kapunk a szavazáskor, az országos listás szavazólapon beikszelünk a nekünk legkedvesebb párt neve melletti karikába, a helyi jelölteknél pedig kiválasztjuk a legesélyesebb nem fideszes jelölt nevét, és ő is kap egy ikszet. Ezután mindkét lapot egy borítékba tesszük, leragasztjuk a borítékot, bedobjuk a gyűjtőládába, hazamegyünk, és 19 órától nézzük a tévében az eredményváró műsort, hogy vajon bejött-e a tervünk.

Na de ki a legesélyesebb ellenzéki képviselőjelölt?

Általában elmondható, hogy Budapesten az MSZP-P/DK jelöltjei a legesélyesebbek, a nagyvárosokat lefedő körzetekben is, kivéve Északkelet-Magyarországot, mert ott a Jobbik. A Jobbik az esélyes a kistelepülésekből álló körzetekben és az északkeleti régió nagyvárosaiban is. Végül Pécs egyik részében és Veszprémben a független jelölt, Budakeszi környékén pedig az LMP-s elnöknő. Van még néhány kétesélyes körzet is, ezekről helyben már régóta tudható, hogy nagy csata várható – ha nem tudsz róla, akkor a te körzeted valószínűleg nem kétesélyes.

Szerencsére ma már számos honlap létezik, amelyik megmondja, hogy ki a legesélyesebb ellenzéki jelölt. A Jobbikhoz közel álló Iránytű Intézet Kireszavazzunk.hu oldala kicsit a Jobbik javára torzít, a Takitkaiszavazas.hu kicsit a baloldal felé. Az előbbit egy profi kutatóintézet készíti, de nem nyilvános adatokból és titkos módszertannal, az utóbbit egy adatelemző civil aktivista nyilvános módszerrel és nyilvános adatokból. Emellett a hardcore Orbán-fóbiások a Orbánnakmenniekell.hu oldalon is tájékozódhatnak, amit Márki-Zay Péter nemrég megválasztott hódmezővásárhelyi független polgármester koordinál. Az oldalak az esetek 90%-ában azonos eredményt mutatnak.