Háromnapos nemzetközi konferencia zajlik jelenleg Kecskeméten a civilség és a politika viszonyáról. A kormányzathoz közeli felszólalók mellett horvát, lengyel, bolgár, erdélyi és kárpátaljai vendégek mondták el a véleményüket, a Szemereyné polgármesterasszony fővédnökségével futó városházi rendezvényen.

A nap kezdő és egyben fénypontja a Kodály Iskola Aurin leánykórusának fellépése volt. A 11 órás harangjáték után megszólaló fiatalok két kisebb Kodály-művet adtak elő a szokásos magas színvonalon. Ezután a polgármester-asszony, majd Dánfy László, a Városi Civil Kerekasztal soros elnöke köszöntötte a résztvevőket. Mindannyian méltatták a civil szervezetek szerepét Kecskemét életében, és kiemelték, a városban működő több mint 130 szervezet nélkül településünk nem lenne az, ami. A polgárok önkéntes munkája és az Önkormányzat által megszavazott 100 millió forint civil támogatás együtt jelentős értéket teremt szerintük.

A köszöntők után a Hírös Város Hírös Helyei Alapítvány kitüntetését vehette át Hermann Róbert történész, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kiváló kutatója. Sajnos a tudósnak pár köszönő szó után távoznia kellett, mivel egy pécsi előadásra volt hivatalos a délután folyamán. Nagy kár, mivel mindig plasztikusan és izgalmasan beszél történelmünk e dicső korszakának feledésbe merült apró részleteiről.

A díjátadó után az konferencia fő vendége, Matolcsy György jegybankelnök következett – volna, de sajnos nem tudott megjelenni egyéb elfoglaltságai miatt. Helyette a politikailag bizonytalan jegybanki felhatalmazással és kétes elszámoltathatósággal rengeteg közpénzt költő Pallas Athéné Domus Educationis (PADE) Alapítvány kuratóriumának elnöke, Schaller Ernő olvasta fel egy papírból, hogy mennyi közpénzt költött el eddig a PADE a Matolcsy György által meghatározott célokra – nyilvánvalóan kizárólag az ország és a nemzet érdekében. A magyarország leggazdagabb alapítványát vezető viszonylag fiatal jogászt azonban mégsem valami sótlan szakértőként kell elképzelni: a sötét öltönyhöz felvett rikító piros-kék kockás zoknija arról tanúskodik, hogy a forintmilliók elszórásának lélekölő napi feladatát egy valójában bohém lélek végzi.

A következő előadó Simon János politológus volt. A Civil Összefogás Fórum (CÖF) egyik alapítója szerint a politika és a civil társadalom közötti párbeszéd adja egy ország erejét. A professzor széles látókörű előadásában elmondta: a magyarországi civil szervezetek kétharmada lokalitáshoz, településhez vagy megyéhez, régióhoz kötődik. A demokráciának a civil öntudat az alapja. A munkásosztály feloldódott a középosztályban, így a klasszikus osztálykategóriákon átnyúló civil szerveződések sok lehetőséget rejtenek a XXI. században. Fontos lenne, hogy ellenálljunk a globalizáció szemetének, ugyanakkor jó lenne, ha a modernizáció hasznos innovációit a nemzet, az állam keretein túl Közép-Európában és az egész emberiségben gondolva hasznosítanánk.

Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára egy KDNP-s politikustól nem meglepő módon a szerinte értékeket rombló és nihilista liberalizmust ostorozta, de manapság egészen elegánsnak mondható módon nem kezdett nyílt sorosozásba. Reméljük, nem kap érte megrovást!

Betegség miatt Fricz Tamás politológus, CÖF-szóvivő szórakoztatónak várt előadása is elmaradt. Ifj. Lomnici Zoltán, a CÖF másik szóvivője viszont megjelent és megvédte a civiltörvény legutóbbi módosítását. A külföldi finanszírozás bejelentését előíró jogszabály ügyében kötelezettségszegési eljárást indított az EU Magyarország ellen. Lomnici szerint a kérdésben az Európai Bíróság fogja kimondani a végső szót, és a kritikusok állításával szemben a magyar szabályozás nem hasonlítható az orosz civiltörvényhez, ahol is korlátozzák a gyülekezési szabadságot és a civil szerveződést, mert a magyar a civil szervezetekkel való kapcsolatokba az nem fér bele, hogy olyan helyzet alakuljon ki, mint Oroszországban. A jogász úgy vélte, Brüsszelnek tiszteletben kell tartania a tagállami hatásköröket. A civil szervezeteken keresztül politikai befolyásra törő gazdasági érdekek egy ún. poszt-demokratikus állapotot akarnak, ahol a legitim megválasztott vezetőket ők korlátozzák.

A Miniszterelnökség helyettes államtitkára, Latorcai Csaba azt fejtegette, hogy a valódi civil szervezetek alulról jövő kezdeményezésként, önkéntes összefogással, helyi problémákat felkarolva jönnek létre és nem mint felülről, mesterségesen, dollármilliókkal felpumpált szervezetek. Sajnos a Hír Televízió riporterének kérdésére sem kívánta ezt a meglátást a CÖF-fel kapcsolatban tovább elemezni.

A lengyel Piotr Falkowski érdekes záróelőadása a lengyelországi civil szféra és a politika viszonyát vázolta. A jobboldali biztonságpolitikai szakértő-újságíró elmondta: Lengyelországban is éles szembenállás van a kormányzó jobboldal és a liberálisnak nevezett ellenzék között, ami legutóbb az alkotmányozás kapcsán okozott látványos feszültséget, Lengyelországban is sok külföldről támogatott politikailag támogatott politikai civil szervezet, „think tank“, alapítvány van, de körükben nem Soros György, hanem a német pártalapítványok hatása domináns. A politikai civil szervezetek témáik szerint állnak be egy-egy politikai oldal mögé: a liberálisok témái a pénzügyek, a különféle kisebbségek jogai, a környetvédelem, az oktatás, a tömegkultúra; a jobboldaliaké a politikai eszmék, a geopolitika, a történelem, a technológia, és az energiaügyek. A lengyel újságíró problémának nevezte a mostanában elszaporodott katonai gyakorló, harci felkészítő tevékenységet végző egyesületeket. Szerinte a mostani feszült politikai helyzet nem fog a közeljövőben oldódni, ám a lengyelek mindezzel egyelőre együtt tudnak élni.

Mint a fentiekből kiderült, a politika keresi az élő kapcsolatot a társadalom felé, de azt nem szeretné, ha a civilek túlságosan bele akarnak szólni a politikába, ha túllépnek a helyi vagy szűk szakmai szinten. Bár a civil szervezetek gyakran rászorulnak az állami támogatásra, a konferencia záródokumentuma alapján mégis arra következtethetünk, hogy azt szeretnék legjobban, ha a politika békén hagyná őket.