Nem vagyok kecskeméti, nem ismerem a környék történelmi gyökereit, de (fővárosi) utcanevekkel régóta foglalkozom már. Messze nem tartom olyan rossznak ezeket az utcaneveket, mint ahogy most be lettek állítva, de ismerni kellene a városrész tanácsadó testületének javaslatát kísérő indoklást, illetve a lakossági konzultáció eredményét is (azok nem érhetők el a utcanév elnevezéséről szóló határozat mellékleteként?).

A közterület minőségére utaló nevek igen régiek, az ilyen jellegű utcanevek ahol megmaradtak, ott az organikus utcanévadás szép példáit mutatják. Ilyen lehet a Fő, Nagy, Új (ezek mind voltak Kecskeméten is), de pl. a Hajló, Egyenes stb. is. A "Háromszögi" szerintem nem olyan rossz egy háromszög alakú térnek, lehet, hogy egyszerűen a "Háromszög" valóban jobb lenne, de persze mint írtam nem ismerem sem a tájnyelvi, sem a történelmi gyökereket.

Természetesen lehet az egész kérdést onnan láttatni, hogy kiről _nincs_ utca elnevezve, és mondjuk a felsorolásban említett Nagy Attiláról születő elnevezés után meg amazt támadni, hogy miért nem inkább híres kecskeméti művészről sportolóról vagy tudósról nevezték el... Szóval az utcaelnevezések bármikor támadhatók, ha valakinek az ízlésvilágába nem férnek bele (ezért fontos a társadalmi egyeztetés - ami itt mintha lett volna, szóval nem tudom mennyire jogos ez a lehúzó dörgedelem...)

Az iparterületeken szintén régi hagyomány, hogy a gyárról nevezik el az odavezető közterületet. Szintén kecskeméti példa a Likőrgyári út és a Téglagyár utca (nem néztem utána, hogy melyik milyen régi), de az általam jobban ismert Budapesten is számos hasonló név van, arról nem is beszélve, hogy a középkorban, de még a XIX. században is gyakran kapta a nevét egy-egy utca az ott működő vendéglőről, vagy bármelyik kereskedelmi egység cégéréről . Az, hogy konkrét márkanévből lesz az utcanév, már valóban nem annyira szerencsés, de szintén nem ismeretlen jelenség régről. (1974-ben pl. az Ikarus gyár melletti teret Ikarus térnek nevezték, nem ősi név, de gondolom senkinek nem jut eszébe megváltoztatni, noha a gyár már az enyészeté lett). Ezek a nevek általában gazdaságtörténeti emléket hordoznak, jelentőségük akkor nő meg, ha az adott vállalat megszűnik, elköltözik, a terület beépül, lakott területté válik és az utcanéven kívül más már nem emlékeztet arra, hogy itt valaha X gyár vagy Z márka termékei készültek. Tehát viszonylag elfogadott (illetve inkább úgy írom: ismert) gyakorlatról van szó. (Egyébként nagy dilemma, hogy külterületen, vagy munkahelyi, ipari övezetben miről nevezzék el a közterületet, mert ugye olyan helyen személyről nem szerencsés, más meg mi adódna?)

A Momofuku Andó az egyetlen, amivel én sem nagyon tudok egyetérteni, bár itt is érdemes megvizsgálni mit adott a településnek az üzem: munkalehetőség, fejlesztési hozzájárulás, helyi adó formájában stb. Nehogy úgy járjunk, mint a Brian életében: jó, jó, de mit adtak nekünk a rómaiak a csatornázáson, vízvezetéken, oktatáson, közbiztonságon kívül?!

@Rátonyi Gábor Tamás: Véleményezés, egyéb szervezet vagy szakértői ajánlás nincs a javaslatban:

kecskemet.hu/doc/171026-140_0.pdf

Dunaújvárosban van egy háromszög alakú és Háromszög tér nevű tér, Pécsett pedig 2008 óta egy Háromszögi utca, ami azonban nem háromszög alakú. Az előbbire magyarázat a geometria, az utóbbi nevének eredetére nem találtam forrást.

De említhetnénk a budapesti Oktogont (=nyolcszög latinul) is, mint geometriai névadó alakot, ami esetünkben analóg módon a Triangulum (=háromszög latinul) nevet írta volna elő, és ami tényleg elegáns egy nagy közlekedési csomópont esetén. A leginkább zavarba ejtő az elfogadott javaslatban az -i képző, amit amúgy semmi sem indokol és teljesen értelmetlenné teszi a nevet.

Az, hogy ki _nem_ kap utcát vagy teret, igenis fontos, mert értékválasztást tükröz. 2016-ban például a kecskeméti Lukács György utcát, ami az alapvető fontosságú műveket alkotó, szakmájában egyedüli magyarként világhírű, de politikailag itt és most nem komilfó filozófusnak állított emléket, a város fideszes vezetői át akarták nevezni. Mivel azonban sokan laknak az utcában, és az okmánycsere nagy felzúdulást keltett volna, így azt a frappáns megoldást választották, hogy az utca új neve szintén Lukács György lesz, csak éppen a 19. századi gyulai főispán Lukács György lesz az új névadó.

Tehát amikor szembeállítjuk mondjuk 1956 emlékének nem kellő megbecsülését a Háromszögivel vagy a Daimlerrel, mint az ostoba nemtörődömség és a pénz előtti hajbókolás példáival, akkor az egy alapvető kulturáltsági-morális kérdés.

@Kec5kemert: Nem nagyon változott a véleményem, még esetleg azt lenne érdemes megnézni, hogy a Csalánosi út neve hogy született, mert erre még rímel is a Háromszögi (ez sem ismeretlen jelenség, és bizonyos távlatból már organikusnak tűnik: a XIV. kerületünkben van egy Amerikai út nevű közterület, ami a XIX. században a környék egyetlen dűlőútja volt egy Amerikához címzett vendéglővel, majd amikor a környék beépült, és új közterületek születtek, már minden gyökér nélkül, pusztán az amerikai ihletettségéből fakadóan született a Mexikói, Francia, Argentína közterületnév, majd még később még mindig az amerikai "hatásból" fakadóan az Edison és a Kolumbusz, ezt követte az Újvilág - egyiknek sincs köze a környékhez, de így együtt egy egész megfogható és elfogadható koncepciót alkotnak, pedig a kiindulópont lényegében egy vendéglátóipari egység volt).

Egyébként amit még érdemes vizsgálni: személyről elnevezett közterület esetén elég reprezentatív-e a közterület, illetve az adott személynek a környékhez, városrészhez volt-e köze? Az általad említett Pongrátz Gergelynek pl. sok településhez volt köze, de az életrajza alapján Kecskeméthez nem, és ugyanez a helyzet Nagy Imrével és Maléterrel. Ettől függetlenül persze a nemzet egészéért tett szolgálataiért, áldozatvállalásáért bárkiről bárhol el lehet nevezni közterületet (lásd pl. Kossuth Lajos, Petőfi Sándor stb.), kérdés, hogy az adott közösségben az illetőnek milyen mélyen gyökerező tisztelete, kultusza van. Az előbb említett Kossuth és Petőfi nélkül pl. egy település utcahálózata sem létezik, ez sem szerencsés szerintem, van ahol létező Kossuth-kultuszról lehet beszélni, van, ahol csak elsodorta a névadókat a hazafias lendület. A javaslataidból a Nagy Attila nekem sokkal jobban tetszik, kérdés, hogy pont Felsőszéktóhoz volt-e kötődése, illetve a most kialakult tér méltó környezetet biztosít-e az ő emlékéhez (lásd pl. a XV. kerületi Zala György utcát, ami egy laktanya és temető közt húzódik, tipikusan a tudjuk le az utcanévadást, oszt jól van gondolatkörben fogant elnevezés lett).

Egyébként az is közkeletű tévedés, hogy egy személy emlékezetét kizárólag utcanévben lehet őrizni, és emiatt mindenképpen erőltetni kell a névadást (lásd pl. a nagyon szerencsétlenül és méltatlanul végződött Mádl Ferenc út esetét). Egy szobor gyakran jobban kifejezi mit gondol az utókor az illetőről, illetve egy találó intézménynév is bőven jó lehet arra, hogy megmutassuk milyen körben élt és alkotott, cselekedett és ért el eredményeket. A személynévadást emiatt egyfelől gyakran erőltetettnek érzem (kicsit ebben a posztban is), gyakran oda nem illőnek (értsd: valami piszlicsáré mellékutca, vagy kültelki tér).

Közben megtaláltam a jogügyi bizottsághoz készült előterjesztést, de azzal sem lettem okosabb. Jó lenne tudni, hogy ez a lakossági egyetértés milyen körben, milyen módszerrel lett mérve, illetve hogy kikből áll ez a tanács... Mindenesetre az általad bírált elnevezésnek úgy tűnik volt támogatottsága a helyiek körében, ami szerintem egy sok mindent vivő érv.

Mindezeket azonban - ismétlem - úgy írom, hogy nem vagyok odavalósi, nem is akarok beleugatni, de úgy éreztem, hogy az írásod egy véleményt és egy ízlést tükröz, kicsit mintha nélkülözné az utcanévadással kapcsolatos elengedhetetlenül szükséges alázatot és nyitottságot, és nem vagyok meggyőződve arról sem, hogy lenne mögötte a kecskeméti közterületelnevezésekkel kapcsolatos koncepció, inkább csak egyetlen elnevezés bírálatát látom. Nincs szükség az én támogatásomra ezekhez az utcanevekhez, de arra igen, hogy a helyi sajátosságokat figyelembevéve ítéljük meg a névadást, ne a saját értékrendünk vagy ízlésünk szerint.